Szőlőt kapáltál, szólt a rádió,
csak kicsit recsegett, bogarak másztak a kézfejemen,
nem álmodom rólad hónapok óta, pedig láttam férfit összeszorított szájjal nevetni,
és mindig leég a hátam, ha rád gondolok napon fekve.
Fekete kanapén ülök felhúzott lábbal,
rohan a füst a plafon felé,
néha álmodom róla, megreccsen a fűtőtest, ha elmosolyodom,
jobb könyöke az asztalon, álla a tenyerében,
vemhes macskák nyújtózkodnak a lábtörlőjén.
Eltépted a jegyünket a vonaton, eladtad a házat, amit nekem építettél,
fekete kanapén ülök felhúzott lábbal,
most nem gondolok rád és nem nézek rá,
hóra várnak a kövek,
egyszer minden lift megáll két emelet között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése