Batman

Éppen nyelésben voltam, ebéd közben gyakran előfordul, amikor Ági közölte, hogy elhagy. Az a szelet krumpli, amit a megfelelő helyre próbáltam juttatni, elakadt a nyelőcsövem mértani közepén, onnan se le, se föl, végül egy pohár vízzel sikerült a bal felső bordámig taszajtani.

Már Bandiék farsangi buliján sejtettem, hogy csal. Macskanőnek öltözött, műszempillát ragasztott, folyton a telefonját leste, visítva nevetett minden buta viccen, sekély óra alatt végzett egy üveg pezsgővel, úgy táncolt, mint aki szentül hiszi, másnap lebénul, vagy meghal. Éjfél körül a sötét fürdőszobában találtam, a földön ült csukott szemmel, gyűlöllek Steve Jobs, hajtogatta.

Mély levegőt vettem, hívok egy taxit, mondtam. Hadonászni kezdett, lábával rugdalta a semmit, úgy tettem, mintha megsértődnék, a nappaliba szédelegtem Bandihoz, vörös arccal politizált, sajnos ő fogta a pálinkás üveget. Álldogáltam mellette néhány percig, aztán kikaptam a kezéből, észre se vette, éjjel kettőig tespedtem egy fotelben, addig el is fogyott az a fél liter.

Eszembe jutott nagyapám, aki szerint mindig minden le volt szarva. Ha sütött a nap, ha esett az eső, ha elfogyott a kacsazsír, ha lyukadt a bicikli kereke, ha szentségelt nagyanyám, ha leégett az almafa, ha váltották a rendszert, ha intőt kaptam, ha berúgott a postás, ha megszökött a Jenő, ha a művházban fellépett Sinkovits Imre. Csak az nem volt leszarva, ha ellett a koca. Olyankor nagyapám hajnalig sírt, összekulcsolt kézzel hálálkodott Istennek, aki egyébként ugyanúgy le volt szarva, mint a rendszerváltás, az égő almafa, a lyukas kerék, amíg nem született malac.

Éjjel kettőig tűrtem a Kispált, a dülöngélő tündéreket, a jedi lovagokat, a kurvaanyádorbánviktorokat, az üresedő üvegeket, a bicsakló bokákat, majd Ágival a karomban elindultam a Szent István körúton, a Margit hídnál valahogy leintettem egy taxit.

Hajnali ötig néztem, ahogy hason fekve, szakadt harisnyában alszik az ágyunkban, az albérletünkben, ujján az eljegyzési gyűrűvel. Nyolc órakor a Sopron felé tartó vonaton bámultam, hogyan bújik a nap egyik felhőből a másikba, Kapuvárnál kikapcsoltam a telefonomat.

Anyám a kapuban állt, mindig megérezte, ha megyek, üzennem se kellett, örömében a kezét tördelte, kisfiam, kisfiam, nyögte, apám rádiót hallgatott a nappaliban, meglengette a botját, mosolygott a homloka. A szobám, az a tizenhárom négyzetméter érintetlenül, bár rendületlenül takarítva, a polcon három műanyag katona, két porcelán ló, egy osztályfénykép, három Jókai, egy Madách, vaskos Arany, négy Rejtő Jenő. Üres jegyzetfüzet. A sarokban horpadt focilabda, a falon fakuló Maradona. Régi ágyamon rózsás takaró.

Anyám kérdezget a konyhában, kérem, ne tegye, mert másnapos is vagyok, meg az Ági is csal. Amíg kisóhajtozza magát, kanalazom a húslevest.

Fél órát üldögélek apám mellett, még mindig mosolyog a homloka, talán megismert.

Csak szellőztetem a fejem, mondom anyámnak, mikor a bánfalvi temetőhöz indulok, tördeli a kezét, sorolja, holnap mit főz, csak annyira emlékszem, mikor már nagyapám sírja előtt állok, hogy göngyölt hús.

Az öreg a közeli padon ül, mindig ezt csinálja, mióta meghalt. Lábánál liheg a Jenő, neki sincs hova szökni, mióta  elütötte az autó. Rágyújtanék, de nincs mire, összehúzom a kabátomat.

– Megcsal az Ági – mondom.

– Kivel? – kérdi nagyapám.

– Az egyik kollégájával.

– Akkor le van szarva.

– Hát le.

– Mióta? 

– Nem tudom.

– Átmeneti kabát – mondja az öreg, megsimítja Jenő fejét.

Tényleg az. Húzom erre, húzom arra, úgyis fázom. 

Huszonnyolc óra, egy kocsmázás, három képviselőfánk, fél liter húsleves, tizenhat órányi kéztördelés, egy szobányi időjárásjelentés, két mérföldnyi botlengetés után a Keletinél bekapcsolom a telefonomat. Hat üzenet Ágitól. Mindig ennyit ellett a koca, amíg élt nagyapám. Egy szeretlek, egy dögölj meg, egy hol vagy, egy hiányzol, egy megölöm magam, egy elég.

Huszonéves arca negyvenbe dermed, nyelem a krumplit, amit főzött, mindjárt kimondja, elhagy, tördeli a kezét, szeme bicikli lyukas kereke, bár ne dolgoztam volna folyton hajnalig, bár megkérdeztem volna, hogy van, bár mondtam volna, jó a segged, bár Batmannek öltöztem volna, nem Steve Jobsnak, amíg műszempillát ragasztott.